All-on-4 fogimplantátumok - őszintén / 4. rész: Egy hónappal a műtét után

A következő találkozó megint egy sosem látott asszisztenssel történt, aki leszedte a fogkövemet, ami közben kialakult, de mivel pisilnie kellett, elég türelmetlenül végezte a munkáját. Többször kértem, hogy inkább menjek ki mosdóba, és úgy folytassuk, de azt mondta, nem kell, jó így. Oké. Ebből az lett, hogy több helyen is belemart az ínyembe, és amellett, hogy fájdalmat okozott, sebeket is. 

Kértem, hogy rajzoljon pár függőleges csíkot a fogsorra, hogy ne úgy nézzek ki, mintha egy Barbie-rajzfilmből jöttem volna. 

Meg is csinálta a csíkokat, sokkal jobb lett, csak arra nem figyelt oda, hogy ne legyenek éles kiszögellések a fogsoron, ezért aztán másnapra teljesen szétszedte a szám belső felét az érdes fogsor, iszonyatosan fájt, és mehettem vissza hozzájuk javításra. Itt találkoztam egy újabb asszisztenssel, aki lecsiszolta, és megmutatta, milyen gélt vegyek a gyógyszertárban, amivel begyógyíthatom a sebeket (GengiGel - pokol drága, de tényleg jó). 

Mivel a műtét után 3 hónappal lehet elkezdeni a fogpróbákat, és nekem az pont karácsony előtt lett volna, úgy döntöttek, hogy majd január közepén folytatjuk a kezelést, addig marad az ideiglenes a számban. Aztán novemberben váratlanul felhívtak, hogy hopsz, van egy lemondás december elején, akarok-e menni? Hát hogy a viharba ne akarnék? De nem gond, hogy még nem telt le a három hónap? Nem, nem, tulajdonképpen 2-2,5 hónap is elég a gyógyuláshoz. Ez azért lepett meg, mert amikor korábban kértem, hogy hozzuk előrébb a fogpróbát, azt a választ kaptam, hogy 4-5 hónap minimum kelleni fog a gyógyuláshoz, van, akinek még több is, ne sürgessem. Aha... oké. 

El is kezdtük december elején a fogpróbát, itt végre megint egy olyan orvoshoz kerültem, akit ezután többször is láttam, már egészen elszoktam tőle, hogy valakit újra látok. Sárig Edvin levette a fogmintát, következő héten harapáspróba volt, majd a karácsonyi szünet előtt volt egy próba, ahol én kértem, hogy valami tartósabb cuccal tömje be a csavarhelyeket, mert a szilikonos tömés gyakorlatilag az első étkezésnél kijön, és megeszem állandóan, és karácsonykor nem akarok így maradni. Azt felelte, rendben, az ideiglenes fogsor anyagához hasonló anyaggal betömi, az jó lesz. 

Hazafelé találkoztam a lányommal a városban, és beültünk enni egy gyorskajáldába (addigra már elég jó voltam nyammogásból, ha kicsi falatonként ettem az ételeket, egészen jól ment). Egyszerre azt éreztem, hogy valami nem oké a számmal, és kiderült, hogy tényleg nem: kb. duplájára dagadt az alsó ajkam, minden jel arra mutatott, hogy valami allergiás reakció, ezért gyorsan be is vettem egy gyógyszert (még jó, hogy mindig van nálam). Így nézett ki a különbség (gyógyszer után, amikor már kicsit lappadt): 

Másnap reggel írtam az orvosnak, elküldtem a képet is, hogy valami nagyon nem oké, és hogy szöget ütött a fejembe, hogy nem azért nem akar-e a szám normál méretűre visszaállni, nem az okozza-e a problémát, hogy én allergiás vagyok az akrilátra, és most, hogy tett ilyen tömést a csavarlyukba, megint még jobban belobbant az egész? Hát, de igen, ez ritkán előfordul, ha nem megy le a duzzanat gyógyszerre sem, szóljak, és megnézi. Másnapra adott időpontot, amit aztán reggel lemondtam, mert addigra nagyjából helyrejött, de onnantól az allergia új lendületet kapott bennem, és kikészített. 

Nem viccelek, mindenre belobbant: evés, ivás, fogmosás, beszéd... mindentől rögtön bekeményedett, dagadni kezdett, feszült, fájt. Így mentem neki a karácsonynak, majd január közepén jött vissza doktor úr a szabiról, akkor folytattuk a próbákat. Bár másoknak elég 2 próba, persze nekem nem volt elég, 3 is kellett, így február elején kaptam meg a végleges fogsort. 

Azt hiszed, ott már minden rendben volt? Aligha. Ezt majd a következő részben fogom elmesélni. 

All-on-4 fogimplantátumok - őszintén / 3. rész: A műtét után

Amikor hazajöttem, még tartott a fájdalomcsillapító hatása. Elkezdtem jegelni, ahogy javasolták, majd ledőltem az ágyamra felpolcolt párnákra, mert feküdni nem szabad még. Szörnyen fáradtnak éreztem magam, kimerített az egész procedúra. Aztán úgy egy óra múlva kiment a gyógyszerek hatása, és azt hittem, lekaparom a falat, annyira fájt. Azonnal ugrottam is a gyógyszerekért, és ittam gyorsan a Flector port, ami olyan undorító volt, hogy ha nem fájt volna annyira, én biztos meg nem iszom! 

Az antibiotikumot 6 óránként kellett szedni, a műtét előtt már belém nyomtak egy csomó gyógyszert, azt sem tudtam pontosan, mit veszek be. Abban maradtam Brigivel, az asszisztenssel, hogy mivel reggel 6-kor kelek, és általában éjfélkor még fent vagyok, úgy időzítem az antibiotikumokat, hogy éjfélkor, 6-kor, 12-kor és 18-kor veszem majd be, míg el nem fogy az egész dobozzal. Igen ám, de már annyira fáradt voltam, hogy nagyon megterhelőnek éreztem az éjfélig tartó virrasztást. Nagy nehezen azért kitartottam, majd kb. elájultam a fáradtságtól. A műtét helye fájt, de a gyógyszertől már elviselhető mértékben. 

Másnap is szorgalmasan jegeltem, és le is ment a duzzanat úgy két nap alatt, kivéve a számról, ami nagyon fel volt dagadva. Az előretolt alsó fogsor miatt nem tudtam becsukni a számat rendesen, amitől állandóan kiszáradt, kisebesedett, és úgy néztem ki, mint egy makimajom. Sírtam, ahányszor tükörbe néztem. Enni nem tudtam egyáltalán, bár állították, hogy az az ideiglenes fogsor, amit betettek, azzal majd tudok enni. A számat sem tudtam rendesen becsukni, nemhogy enni! Ha ittam, kifolyt oldal a folyadék... kínkeserves volt az egész. 

Azt azért tudni kell az ideiglenes fogsorról, hogy ez - bár "teljes értékű" fogsornak becézik -, csak kirakat! Nincsenek rágófogak rajta, így elöl nyammoghatsz vele, ahogy tudsz, amit tudsz. Szóval ez az "első útja egy étterembe vezet, mert terhelheti és terhelnie is kell a fogsort" duma elég nagy kamu. Hétfőn volt a műtétem, csütörtökön volt a kontroll, én addig egyetlen falatot nem tudtam enni még.

Több meglepetés is ért ezen a kontroll-vizsgálaton. Én naivan feltételeztem, hogy az az orvos, aki a műtétet végezte, megnézi majd, hogy milyen munkát végzett, hogy vagyok, ilyesmi. Aha... hát nem. Azt az orvost én többet nem is láttam! Egy asszisztens lányka fogadott, megint egy új ember, aki sosem látott (és később kiderült, hogy itt ez a normális, nemigen futsz össze többször ugyanazzal az emberrel). Kérdezte, hogy hogy vagyok, én meg elsírtam magam, és megmondtam őszintén, hogy nagyon rosszul! Nem tudom becsukni a számat, nem tudok enni, inni is alig, szörnyen nézek ki ezzel a monstrummal a számban, nem tudok beszélni rendesen, és megmondom úgy, ahogy van, én nagyon megbántam, hogy megcsináltattam a műtétet. Ezen szomorkodott kicsit, majd mondta, hogy hívja a doktor urat. Gondoltam, biztos az én dokimat, de nem, a tulajdonos jött, aki csípőből megpróbált leoltani, mint egy nyafogó gyereket, aki azon sír, hogy nem kapott vaníliás fagyit, csak csokisat. 

Itt azért már kezdett felmenni bennem a pumpa, és a dühtől már sírni se volt kedvem. Elmondtam neki, hogy rohadtul nem azt kaptam, amit vártam, és senki nem mondta el nekem korábban, hogy ez ENNYIRE rossz lesz, mindenki azt mondja, hogy ó, egy-két nap, és minden oké lesz, de ez rohadtul nem oké, és ez az ő hibája, mert ő írta arra a rohadt papírra, hogy nekem előrébb hozott alsó fogakra van szükségem! Erre még nekiállt kioktatni, hogy amikor valakinek olyan nagyon kiállnak a felső fogai, hogy kiharapja a pókot a sarokból, akkor ez szükséges! Itt már végképp lelökte az agyam a szíjat! Egyáltalán nem állnak ki annyira a fogaim! Ezt elég hangosan el is mondtam neki, mire nagy pökhendien kérte a műtét előtti képeket a fogazatomról. Megnézte, majd elgondolkodva közölte, hogy na jó, hát tényleg nem állnak annyira előre, de most már ez van! WTF?!?

Annyit tett, hogy az ideiglenes fogsor elejéből lecsiszolt egy réteget, hogy legalább be tudjam csukni a szám, de ez a jóember arra nem gondolt, hogy így lecsiszolja róla az összes barázdát, amik a fogakat imitálták. Így lett belőlem hetekre Barbi-baba mosolyú nő, mutatom is képen, hogy értsétek. Csak egy fehér csík maradt a fogsor helyén, iszonyatos idétlen lett... 

Csinos, ugye? És ő ezt teljesen okénak érezte, hogy én ezzel most hazamehetek. Nem mondom, tényleg egy fokkal kényelmesebb volt, de mikor itthon megláttam, nem tudtam, sírjak vagy röhögjek. És itt még nem értek véget a megpróbáltatások, de ezekről majd később mesélek. 

All-on-4 fogimplantátumok - őszintén / 2. rész: A műtét

 Az előző részt ott hagytam abba, hogy a konzultációnak csúfolt párperces találkozó után kijelölték az orvosomat, és én megnyugodtam, hogy majd vele biztos tudok normálisan beszélni. Az nem nagyon tetszett, hogy a tulajdonos azt mondta, hogy előrébb kell hozni az alsó fogsoromat, mert a felső nagyon előre áll. Igen, kicsit tényleg, de egyáltalán nem az a kategória, ami beavatkozást igényelne, semmilyen gondot nem okozott az elmúlt 50 évben. 

A műtét előtt felhívtak, hogy szeretnék beszkennelni a fogaimat, ezért menjek be hozzájuk. Sajnos lebetegedtem, mondtam, hogy nem tudok jönni, majd mikor meggyógyultam egy hét múlva, újra jelentkeztem, hogy akkor most tudnék menni már, ha kell. Nem, már mindegy, majd vesznek sima lenyomatot, ne menjek. Oké. Kb. két hét múlva hívtak, hogy akkor mikor megyek szkennelésre, mert az még nincs meg. Mondom, hogy azt mondták, nem kell. De, mégis kell, menjek ekkor és ekkor. Oké, mentem. 

Két asszisztens lányka végezte a szkennelést, ami több szempontból is szörnyű volt. Az egyik épp próbálta betanítani a másikat erre a műveletre, magyarul egy olyan kislány próbálta elvégezni a szkennelést, aki még sosem csinált ilyet. Az egy dolog, hogy így sokkal tovább tartott, de közben még le is rohadt párszor a gép, nem úgy működött, nem volt az igazi. Így egy óra szenvedés után közölték, hogy nagyon ügyes voltam (amiért nem üvöltöttem velük?), de azért ők mégis inkább levennék a hagyományos módon is a mintát. Itt kezdődött az igazi horror, ugyanis amikor a felső fogsoromról vettek mintát, túl sokáig hagyták kötni az anyagot, és az frankón belekötött a számba, nem tudták levenni a fogamról. Először csak összeráncolta a homlokát a kislány, próbálta erősebben, technikásabban, de nem mozdult. Ezután láttam rajta kialakulni a pánikot, és ettől nyilván én sem nyugodtam meg. Ahogy rángatta a számba kötött anyagot, már láttam magam előtt, hogy mire kitépi onnan, benne fog csücsülni az összes felső fogam is. Iszonyú ijesztő volt! Negyedórás küzdelem után végül hívott egy orvost, aki ugyancsak meglepődött, hogy mennyire nem akar mozdulni a mintavételes anyag a számból, de végül elszánta magát mindenre, és addig tépte-húzta-ráncigálta, míg végül kiszedte onnan. Sokkos állapotban távoztam a rendelőből, de szerencsére azért a fogaim jobban bírták a dolgot, mint vártam. Igaz, a fenti rágófogaimnál lévő hidak mintha picit lejjebb kerültek volna, de ezt nem tudom bizonyítani, ezért nem is állítom. 

A műtét időpontja közeledett, és itt jött az első "nincsenek-rejtett-költségek-meglepi", hogy műtét előtt el kell menni leszedetni a fogköveket, és kvázi lepucolnak mindent alaposan, nehogy a műtét során valami baktérium jusson a sebekbe. Ez a művelet mindjárt 20eFt plusz, de oké, lapozzunk. Borsi Brigittához kerültem, aki az egész fájdalmas és frusztráló folyamatban szinte az egyetlen ember volt, aki végig normálisan beszélt velem, normálisan dolgozott, válaszolt a kérdéseimre, kedves volt, de nem a cukorba mártott műkedvességgel, hanem olyan igazival. Neki nagyon hálás voltam, és nagyon örültem, hogy ő jött be Répássy doktor mellé a műtéthez asszisztálni, biztonságot adott a jelenléte. 

Pár nappal később sor került a műtétre. Borzasztóan féltem. Ha az embernek akár csak egy fogát ki kell húzni, még az is stresszes dolog, de mikor tudod, hogy egyszerre 10 fogadat fogják kihúzni, az elképzelhetetlen. Abba már nem is nagyon mertem belegondolni, hogy utána négy lyukat fúrnak belém, és becsavaroznak, mint egy robotot. Répássy doktor próbált kedvesen válaszolni az aggályaimra, például arra, hogy nagyon félek az előre hozott alsó fogaktól, mert szerintem hülyén fog kinézni, és én ezt nem akarom, de azt mondta, hogy bocsi, ő már önszorgalomból legyártotta nekem a fogsort a fődoki jegyzetei alapján, és abban ez volt, hogy előre kell hozni, ezért ilyet csinált. Cserébe nem kell várnom három napot (nem kettőt, ahogy először reklámozták), hanem a műtét végén be is szereli az ideiglenes fogsoromat. 

Nekilátott. Kaptam vagy harminc pici injekciót körbe, aztán elkezdte kirángatni a fogaimat. Erre szerintem nem készítik fel az embert, hogy milyen érzés lesz. Nem a fájdalom, mert az érzéstelenítő miatt nem fáj semmi, de recseg-ropog az egész, és 15-20 perc alatt az összes fogam a mellkasomra tett kis edényben volt, amit utána nyilván lekukáztak. Nem voltam lelkileg felkészülve arra, hogy az, hogy a fogaimat csak úgy kidobják, mint a szemetet, én pedig ott ülök fogatlanul, kiszolgáltatva, várva a további borzalmakat a fúrással, csavarokkal... szóval hogy ez mennyire fájdalmas érzés lesz emberileg. Hozzá kell tennem, hogy bár szépek nem voltak a fogaim, de nem fájtak, nem volt velük különösebb gond, csak szét voltak csúszva, és a hátsó elromlott a fémkerámia híd alatt. Igazán indokoltnak ezt az egy rossz fogat mondhatnánk, de a többi útban volt, hát ment minden a kukába... 

Az implantátumok behelyezése nem fájt, de az állkapcsomnak már nagyon elege volt ennyi zaklatás után, 10 fog kitépése, fúrás-faragás, csavarhúzók, folyamatos nyomás lefelé, és nyilván órák óta nyitott szájjal ülni sem volt épp szuper. De végre eljött az idő, amikor azt mondták, oké, beszerelték az ideiglenes fogsort, megnézhetem. Ekkor még azt hittem, hogy az irgalmatlanul feldagadt száj a műtéti trauma eredménye, de később kiderült, hogy mégsem. Ezt a következő részben fogom elmesélni. 

Addig is egy kép arról, hogy milyen volt az eredeti fogazatom, illetve a műtét utáni ideiglenes (az alsó kép a műtét másnapján készült): 

All-on-4 fogimplantátumok - őszintén / 1. rész: A konzultáció

Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan tudnám úgy elmesélni, ami velem történt, hogy hasznára legyen másoknak. Végül a blog mellett döntöttem, itt fogom elmondani a tapasztalataimat az All-on-4 implantátumokkal kapcsolatban. 

Elnézést mindenkitől, aki arra várt, hogy csupa jó élményt osztok majd meg itt, nem így lesz. De kezdjük az elején! Miért vágtam bele 2025-ben a fogimplantátumok behelyeztetésébe? Sajnos a szüleimtől nem sikerült jó fogakat örökölni, mire én megszülettem, egyiküknek sem volt már saját foga, protézist használtak (tehát már fiatalon elveszítették az összes fogukat). Én viszonylag sokáig húztam, elmúltam 50 éves, mikor úgy éreztem, ideje az alsó fogsoromat rendezni. A bal oldalon hiányzott két rágófogam, a jobb oldalon pedig egy olyan, kb. 25 éves fémkerámia híd volt, amely alatt elromlott a leghátsó tartófogam, így esélyem sem volt arra, hogy pótolják a hidat. 

Több fogászaton is jártam, igazán jó megoldást senki nem tudott mondani, a fogaim elöl szétcsúsztak, mert volt helyük, és ez már nagyon zavart beszéd közben is. Minden fogászat abba az irányba terelt, hogy legjobb lenne eltávolítani az összes fogamat alul, behelyezni 4 implantátumot, amelyekre egy komplett fogsort rögzíthetnek, így megoldódnak a problémáim. Arról  természetesen sehol nem esett szó, hogy milyen problémák ALAKULNAK KI, ha ezt a megoldást választom. 

Az egész folyamatot jellemezte az a viselkedés, hogy nem mondtak el előre nagyon sok dolgot, csak akkor, amikor már benne voltam a folyamatban nyakig, és nem volt lehetőségem kiugrani belőle. Én úgy éltem ezt meg, hogy becsaptak az információk visszatartásával, hiszen nem volt alkalmam úgy dönteni, hogy rendelkezésre állt minden lehetséges probléma. 

De kezdjük az elején! 2025 nyarán kiválasztottam egy fogászatot, amelynek a reklámja állandóan szembejött velem mindenhol. A fogászatot úgy hívják, hogy NevetniFog Dental, és tényleg elhittem a reklámszövegeknek, hogy nevetni fogok, amikor túl leszek az egészen. Mit ígértek ezek a reklámok, és a 4,9 csillagos értékelések? Idézek: 

• "Az volt meglepetés, hogy nem volt meglepetés!" - állítja egy idősebb úr, elmondása szerint mindent elmondtak neki már az elején.
• "Mintha visszakaptam volna a saját fogaimat." - nos... nem, nem olyan érzés.
• "A műtét után két nappal a páciens egy teljes értékű fogsort kap, amellyel első útja egy étterembe vezet, mert máris használhatja, és használnia is kell." 
• "Nincsenek rejtett költségek." - kivéve a minden alkalommal 20eFt a dentálhigiénés asszisztensnek, a műtét utáni gyógyszercsomag 10eFt-ért, amit ha felírnának simán receptre, jóval olcsóbban is kiválthatnád, vagy vehetnél helyette olyat, ami jobb neked...

Nézzük, hogy ezután az ígéretcunami után mi várt rám, amikor ténylegesen elmentem nyáron egy konzultációra! 

Telefonáltam, kaptam időpontot, meg is jelentem időben a rendelőben. Arra számítottam, hogy a bereklámozott "alapos konzultáció", ahol majd "mindent alaposan átbeszélünk", az valami olyasmi lesz, ahol én elmondhatom az aggályaimat, az orvos majd megnyugtat, elmagyarázza a dolgokat. Ehelyett még mielőtt az orvossal találkoztam volna, egy cukorba mártott asszisztens elvitt röntgenre és CT-re, ezután mehettem a fogászat tulajdonosához, aki már korántsem volt ilyen kedves. Szó nélkül nézegette a felvételeket percekig, és mikor megkérdeztem, hogy van-e valami probléma, lát-e valami olyat, ami aggasztó, kb. lecsittelt, hogy majd mindjárt. Aztán odalépett, kérte, hogy nyissam ki a szám a hokedlin ülve, vicsorogjak, harapjak össze aztán nyissak megint. Ezután megkérdezte, hogy az alsó fogakat akarom-e csak csináltatni, válaszoltam, hogy igazából akár mindet is megcsináltatnám (még jó, hogy nem tettem!), de ő legyintett, hogy a felsőnél nincs még szükség erre. Elmondta, hogy Répássy Márk fog műteni, megkérdezte, van-e kérdésem, mondtam, hogy egy csomó kérdésem van, például a fizetéssel kapcsolatban, és ez volt az a pillanat, ahol már nyitotta is nekem az ajtót, hogy a kérdéseimre majd választ kapok a recepción. Ennyi volt a konzultáció. Nem viccelek, szerintem 10 percet sem töltöttem bent, és már jött is utánam a következő páciens. Lehet, hogy már itt gyanút kellett volna fognom, hogy egy rohadt futószalag lesz az egész sztori, de én hülye azt hittem, hogy azzal, hogy kijelölték az orvosomat, megoldódik majd minden. Annak örültem, hogy nem a tulajdonossal leszek továbbra is kapcsolatban, de előtte elolvastam a bemutatkozásokat, és Répássy Márk szimpatikusnak  és jó szakembernek tűnt, így örültem ennek a választásnak. 

Magáról a műtétről a következő részben mesélek.